Üdülők a déli parton
A II. világháború előtt Balatonlellén és Balatonföldváron is működött katonai üdülő. A Magyar Néphadseregben megindult üdültetés 1950-ben az egészségügyi szolgálathoz került. Később önálló üdültetési szervezetek létrehozására került sor. A katonai hierarchiát leképezve mind a csapatoknál, mind pedig a magasabbegységeknél üdültetési bizottságok koordinálták az igényjogosult állomány pihentetését. A 90-es évektől kezdve az üdülők számát csökkentették a Magyar Honvédség létszámcsökkentésével arányosan. A nagymúltú déli-parti üdültetés zárómomentuma a lellei üdülőkomplexum bezárása volt 2005-ben.
Balatonlelle
Előzmények:
Az 1930-as években épült Honvédüdülő helyén helyén a nádassal benőtt sok kis öböl volt, ahol fürödtek és ittak az állatok. 1937-től működött a Honvéd Tiszthelyettesi Gyermekotthon. 1941 szeptember utolsó napjaiban lengyelországi menekültek 200 főnyi csoportját irányították a hatóságok a községbe. A családokat a Zrínyi Ilona Honvédtiszti Leány Üdülőben, a férfiakat kivétel nélkül tartalékos tisztek, civilben jórészt diplomás férfiak voltak – a Ludovika üdülőben helyezték el. Az 1950-ben megindult néphadseregben az üdültetés az egészségügyi szolgálathoz került. A balatonlellei Honvédüdülő ekkortól 6. majd 3. számú üdülő néven működött, majd 1991-től Lellei Honvédüdülő nevet viselte.
Honvédüdülő
A leghosszabb életútra visszatekintő, országos üdültetésbe bevont honvédüdülő volt a Honvéd u. 67 szám alattközvetlenül vízparton. A vendégek elhelyezése kőépületben, valamint faházakban történt.
Gyermeküdülő
A Petőfi Sándor Gyermeküdülő közvetlenül a vízparton helyezkedett el. Főidényben egyszerre mintegy 300 gyermek elhelyezésére nyílt lehetőség.
Balatonboglár
Csapatpihenőként üzemelt a Vikár Béla u. 48. szám alatt. A csapatpihenő a Balatontól 300 méterre egy családi házból kialakítva főszezonban fogadta vendégeit 6 szobában. Az étkezés a lellei honvédüdülőben történt. Üzemeletetője többek között a budapesti Irinyi János Szállítóezred volt.
Balatonberény
A csapatpihenő a Balatontól mintegy 200-250 méterre helyezkedett, 23 faházzal. Az üdülő 17 000 m² területen helyezkedett el, egy időben közel 100 fő befogadására volt képes. Működtette többek között marcali, tapolcai és kaposvári alakulat is.
Balatonföldvár
A II. világháború előtt is már katonai üdülőként üzemelt az objektum. A néphadsereg rendszerében, mint 5. számú üdülő 1949-52 között fogadta a vendégeket főidényben 270 férőhellyel.
Siófok
A főidényben üzemelő üdülő Siófok központjában volt található, ahol egyidejűleg 55 fő elhelyezését lehetett biztosítani. Az üdülő 15-18 éves fiatalok üdültetését is szervezte.
Balatonszabadi-Sóstói Kemping
A főidényben nyitvatartó kempingben 50 faház fogadta a vendégeket. A sátorral érkező vendégek elhelyezése 100 sátorhelyen történt.
Kaszó (Kaszópuszta)
Az 1967-ben a hadsereghez került területen üdültetés, regeneráló pihhentetés is folyt. 1988-ig itt működött a HM Kondicionáló és Regeneráló Intézet. Található utalás arra is, hogy 4. számú üdülő működött Kaszóban. Ezt követően az erdőgazdaság keretei között folyt a szervezetszerű üdültetés.
Forrás: A Magyar Honvédség üdülői, csapatpihenőhelyei és kempingjei, Bp. 1995.
http://www.mvkkvar.hu/digitalizalas/kepeslapok/Balatonlelle