Somogyi obsitos

Somogy megyei helyőrségek, katonai alakulatok

Cs. és Kir. „Albrecht Főherceg”  44. Gyalogezred

 

1859 decemberében helyezték Somogy megyébe és Kaposvárra a 44-es gyalogezredet, a későbbi „rosseb bakák” elődeit. Ettől az időtől kezdődően napjainkig folyamatosan állomásoztak katonák Kaposváron.

 

A megyeszékelyeken, nagyobb városokban azelőtt elsősorban sorozó parancsnokságok (Werbscommando)  voltak találhatók.  Kaposváron a  sorozás a  Ferenc  Károly ezredhez történt. A  korszak  tanúja  szerint  a  „város  lakossága  gyakran  részesülhetett  azon  mulatságban,  hogy tánczoló,  daloló  és  félig részeg  katonákat  láthattak zenekísérettel  járni-kelni  az  utczákon,  kik azután a könnyelmű  ficzkókat az adott félpénzzel csákó alá szoritották”.

 

A  Császári  és  Királyi  44.  Gyalogezred  1744-ben  alakult Milánóban.  Az  ezredet  három  év  múltán  helyezték  Magyarországra.  Harcolnak  a  törökök, poroszok,  franciák   ellen  is.  1848-ban  az  alakulat  Itáliában,  míg  gránátos  zászlóalja    a honvédseregben harcol.

 

1859. december végén szervezték át a Habsburg Birodalom hadseregének gyalogságát, nyolcvan sorgyalogezredet hozva létre. A 44. számú gyalogezredhez a kaposvári kiegészítő kerület tartozott ezután. Ez a kerület egész Somogy vármegyéből, valamint Tolna vármegye kétötöd részéből állt, s 1860-tól már az ezred egyik zászlóalja adta Kaposvár helyőrségét.

 

Kaposváron  a  megyeszékhely  funkcióból  kifolyólag   szükségessé  vált  a  katonaság elhelyezésének  szükséglete. Már  1852-ben  is  foglalkoztak  a  kaszárnyaépítéssel,  mégis  a gyalogezred  legénysége  először  házakban kerül  elhelyezésre, később  1863-ban a használatlan Donner-féle  sörház  alakítatott  át  laktanyának,  majd  1864-ben  a  Freystädtler  Antal  által  épített ideiglenes laktanyában helyezték el a katonák egy részét.

 

A gyalogezred az 1866-67-es dalmáciai katonai események során elhunyt somogyi katonái  emlékére  1872-ben  emlékkövet  állítatott  az  akkori  Széchenyi-téren,  amelyet  katonai tiszteletadás mellett szenteltek fel. A Kossuth szobor avatása miatt az emlékoszlop előbb a Színház  parkba  – a  mai 44-es gyalogezred  szobor  helyére  - ,  majd a jelenlegi Berzsenyi  parkba került. 

 

A kiegyezés utáni alkotmányos korszakban aztán sok egyéb mellett a kaposvári katonák öltözéke is megváltozott: 1868-ban az addigi fehér helyett sötétkék kabátokat rendszeresítettek a 44-eseknél, s ezen a ruhadarabon az ezred fennállása alatt többé már nem változtattak. Egyenruhájuk jellegzetes elemei egyébként a következők voltak: sárga gombok, búzérvörös hajtóka, a kabátujjon pedig a magyar ezredeket megillető „medvetalpak”.

 

A sajátos szófordulatuk miatt „rosseb bakák”-nak nevezett 44-eseket Albrecht-bakáknak is nevezték, mert a konzervativizmus megtestesítőjének számító Albrecht főherceget nevezték ki „ezredtulajdonosnak”, aki 1869 májusában – csapatszemle céljából - maga is Kaposvárra látogatott.

 

1872-ben  a  megye  határozatot  hozott  a kaszárnyaépítésre,  a  szükséges  telket  csak  1882-  ben biztosították  a  Baross  utcában  „katonai  laktanya  és csapatkórház  céljára”,  majd  pedig  1885-ben  kiírták az  árlejtést  és  a  következő   évben  be  is  fejezték  az építkezést, mely az akkori árakon közel félmillió  forintba került. A város vezetésének kifejezett kérésére építették meg 1876-ban a Honvéd laktanyát a mai Damjanich utca és a Kossuth Lajos utca sarkán.

A város életének színfoltja volt a gyakorlótérre kivonuló katonák látványa és a honvédzenekar rendszeres masírozása a város útjain. A lakosság oly mértékben megszokta, megszerette az itt állomásozó katonákat, hogy 1910-ben a helyettes alpolgármesternek feliratban kellett tiltakoznia az ellen a terv ellen, hogy a katonákat elvigyék Kaposvárról. A város lakosságának nagy örömére a katonák maradtak.

 A „boldog békeévekben” a Kaposváron állomásozó katonákat inkább csak a közrend – politikai célokat szolgáló – biztosítására vette igénybe a hatalom. Nemcsak az engedély nélküli kaposvári munkástüntetések felszámolása szerepelt a feladataik között, hanem a somogyi mezőgazdasági munkások sztrájkjának letörése is: ilyen paranccsal a kaposvári 44-es gyalogezred több századát rendelték ki Somogy megye községeibe 1905 júniusában.


Az I. világháború kitörését követően mozgósították a Kaposváron és környékén állomásozó katonákat, közöttük a 44. gyalogezredet is. Az ezred az első világháborúban szinte valamennyi harctéren megfordul. Ennek során háromszor semmisült meg és háromszor született újjá.

A 44-esek első nagy csatájukat Sabácnál vívták. Az egymást követő kemény ütközetek már ekkor megtizedelték a bátorságukról híres somogyi bakák sorait, akiket – a Somogyból is kiegészített pécsi 19-es honvédekhez hasonlóan – hamarosan Galíciába szállítottak át. Ezután már az oroszokkal néztek farkasszemet a kaposvári katonák.

 

A 44. gyalogezred két zászlóalját 1916 nyarán Erdélybe vezényelték, hogy részt vegyenek a megszálló román csapatok elleni hadjáratban. Egy év múlva a Kárpátokból Bukovinába küldték őket, 1918 tavaszán pedig – mintegy két hónapi, Bécsben és Krakkóban töltött hátországi szolgálat után – a 44-esek első egységei megérkeztek az olasz harctérre.

 

1918. október 30-án, a front összeomlását követően Reichard Béla századost (őrnagyot) bízták meg az alakulat parancsnoki teendőinek ellátásával. Reichard Béla erélyes parancsnokként szervezett kötelékben, esetenként harcolva hozta haza Kaposvárra katonáit

 

A fegyverszünet aláírása után a 44-esek Olaszországban harcoló egységei is hazatértek. Az ezred egy része már 1918. november 14-én megérkezett Kaposvárra – mégpedig szervezett kötelékben, teljes felszereléssel. Karácsonyig a 44. közös gyalogezred csaknem hatezer katonája szerelt le a megyeszékhelyen. Figyelemreméltó, hogy a világháború legnagyobb részében a zsidó származású Bauer Gyula ezredes volt a 44-esek parancsnoka. A tiszt már 1915-től irányította, a piavei front 1918. őszi összeomlása után pedig egyben tartotta az ezredet. (Bauer érdemeit később is elismerték: az 1919-ben nyugállományba helyezett tiszt 1921-ben tábornoki rangot kapott.)

 

A sorra végigjárt csatatereken minden korábbinál véresebb hírnévre tettek szert a „rosseb”-bakák. Illyés Gyula is megemlékezett róla, hogy már a világháború kezdetén „négy hónap alatt négyszer semmisült meg s négyszer támadt fel újra” a legendás kaposi ezred. A háborús években a szerb fronton egyszer, az orosz arcvonalon összesen tizenegyszer kellett teljes létszámra feltölteni a legendás csapattestet…

 

 

Parancsnokok:

 

-1865              Carl Kaim von Kaimthal ezredes

1865-1866      Henrik Herritz ezredes

1866                Narancsics alezredes (mb. pk.)

1866-1872      Vetter von der Gustav Lilie ezredes

1872-1882      Radványi Móritz ezredes

1879 ?             Maximilian Gott ezredes

1882-1887      Weickard Frigyes ezredes

1887-1888      lovag Schrott Ignác ezredes

1888-1892      nagyváradi Baranya Sándor ezredes

1892-1896      Ivinget (Jvinger) Károly ezredes

1896-1901      Stenczl Alajos ezredes

1901-1905      Gottfried Seibt ezredes

1905-1909      Otto Hauska ezredes

1909-1913      Wilhelm von Launingen ezredes

1913-1915      Carl Mihanović von Frankerhardt ezredes

1915-1918      Bauer Gyula ezredes

1918. október 30.-megszűnésig Richard Béla százados (őrnagy)                                      mb.pk.          

 

 

Cs. és Kir. 44. gyalogezred pótzászlóalj

 

A 44-es gyalogezred Kaposváron állomásozott pótzászlóalját  a csehországi Reichenbergbe (a mai Liberecbe) helyezték át, helyébe pedig egy cseh ezredet irányítottak. Bár a kaposvári polgárok eleinte bizalmatlanul méregették a cseh katonákat, azért a háború végéig békességben megfértek velük. A 44-esek pótzászlóalját csak három év múlva, nem sokkal a háború vége előtt vezényelték vissza Kaposvárra. (Ünnepélyes keretek közt fogadták őket a Kossuth téren.)

 

 

 

Cs. és Kir. 105. gyalogezred

 

 

Az I/44. zászlóaljat 1916. június 9-én kivonják az arcvonalból és az I/32. gyalogzászlóaljjal, valamint a 69. gyalogezred tartalék zászlóaljjal megalakítják a „Trupkovics kombinált ezredet”, a parancsnokról, Trupkovics Henrik őrnagyról elnevezve. Az egység a keleti fronton fejt ki tevékenységet. 1916. augusztus 17-én a Trupkuvics csoprtból és az újonnan felállított V/44. zászlóaljból létrehozzák a 105. gyalogezredet, mely 1918-ig Erdélyben harcol. 1917. október 30-án az ezred számozása 205. –re módosul, 1918. január 10-én pedig az ezredet feloszlatják. 1918. február 1-én újból felállításra kerül a 105. gyalogezred, mely az olasz fronton fejezi be a háborút.

 

 

Parancsnok:

 

1916.08.17                                         Trupkovics Henrik őrnagy

1916.09.25-1918.01.10.                     Krcs Kornél alezredes

1918.02.18                                         Berghammer János ezredes

 

 

Forrás:

Kurtz - Kristófy: A Cs. és Kir. Albrecht Főherceg tábornagy 44. Gyalogezred és a Cs. és Kir. 105. Gyalogezred története, Bp.

Bereczki Sándor: Kaposvár RTV története és fejlődése, Bp. 1925.

 http://nagyhaboru.blog.hu/2012/05/09/a_kaposvari_rosseb_bakak_utja_a_vilaghaborus_csataterekig

 

Képek

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 65
Tegnapi: 50
Heti: 115
Havi: 1 410
Össz.: 100 463

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Cs. és Kir. 44. gyalogezred
Somogyi obsitos - © 2008 - 2017 - somogyi-obsitos.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: horgosi dezső alezredes - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »