17. honvéd gyalogezred-Székesfehérvár
(3. Zászlóalj - Kaposvár )
A 17-es gyalogezredet Székesfehérvár háziezredének is nevezik. Fejér megye mellett Somogy és Tolna megye területéről történt a személyi állomány utánpótlása az I. világháborúban, megalakulásától 1912-ig pedig két zászlóalj Veszprémi kiegészítésű.
Az ezred előzményei a kiegyezést követően létrehozott Honvédségig nyúlik vissza. 1869-ben a későbbi 17. gyalogezred somogyi magvát a Délsomogyi Honvédzászlóalj képezte, melynek törzshelye Karádon volt. Századai Mezőkomáromi (1.), Karádi (2.), Mernyei (3.) és Marcali (4.) járásokban kerültek elhelyezésre.
A honvédzászlóaljakat 1871-ben dandárokba szervezték be. A karádi a 18. nagykanizsai dandár 70. zászlóalja lesz.
1874-ben a honvédzászlóaljakat összevonták dandárokon belüli féldandárokba. A számozások változnak, valamint a 18. honvéddandár-parancsnokság feloszlatásra kerül. Ekkortól a budapesti honvédkerülethez tartozó 2. pécsi dandár 19. féldandárának somogyi zászlóaljai Szigetvár és Karád székhellyel működnek.
1886-ban újból változik a számozás és a szervezeti felépítés. A székesfehérvári honvédkerülethez tartozó pécsi dandár, 19. pécsi féldandárjának két zászlóaljának, a 69. dél-somogyi és a 70. észak-somogyi székhelye Kaposvár lett. 1890-ben szervezik meg az ezredszintű szervezeteket, 1891-től viseli a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred nevét.
1912-ben történik újabb lényeges változás a honvédség szervezetében. Valamennyi ezrednek három zászlóalja lesz. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred első két zászlóalja továbbra is Székesfehérváron diszlokál, míg a 3. zászlóalj az eddig a 19. honvéd gyalogezredhez tartozó kaposvári zászlóalj lett. A veszprémi zászlóaljak a 31. veszprémi honvéd gyalogezredhez kerültek véglegesen.
1913-tól a székesfehérvári kiegészítő kerületet a budapesti I. honvéd kerület alá rendelik, a 17. honvéd gyalogezred kiegészítése pedig Fejér és Tolna megye valamennyi, Somogy megye igali és tabi járásaiból történt.
Az ezred törzs I. és II. zászlóalja az 1914-es mozgósításkor Székesfehérváron, míg a III. zászlóalj Kaposváron volt elhelyezve. Az ezred a 20. hadosztály kötelékében harcolja végig a nagy háborút.
A Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred megjárta a Kárpátokat, harcolt a betörő orosz csapatok ellen, majd 1915-től az olasz fronton, főként a Doberdón és környékén vívott állóháborúban töltött be meghatározó szerepet. Az ezred több ízben elveszítette a fegyvereinek jó részét, és hatalmasak voltak az emberveszteségek is.
Az ezred nevezetes parancsnoka volt Sipos Gyula ezredes, aki mindenkor nagy emberséggel és eredményesen vezette a rábízott egységet, a háború végén pedig a rendkívüli emberveszteségek dacára rendben visszavezette azt Székesfehérvárra. Parancsnoki és emberi erényeinek elismeréseként a város 1918-ban díszpolgárrá választotta a hős ezredest.
Az ezred 1918. november 17-én érkezett vissza béke helyőrségébe, majd december 10-én szűnt meg, egyúttal a 69.gyalogezredből és a 17. gyalogezredből alakult meg a 17. magyar gyalogezred. Ez az alakulat a jogelődje a későbbi székesfehérvári m.kir. 3. Szent István gyalogezrednek.
Parancsnokok / féldandár parancsnokok:
1886 Gränzestein Artúr alezredes
1887 Tóth Béla alezredes
-1914 Mayer Pál alezredes
1914. Gombos Mihály ezredes (későbbi altábornagy)
1914.11.07-17 Sréter István alezredes (pk. betegsége alatt)
1915.jan. -1915 ápr. Márky István alezredes
1915. ápr.-1918.dec Sipos Gyula alezredes – ezredes
1916.08.28-09. Frankó Géza őrnagy (mb. pk-epk. betegsége alatt)
1916.dec. Somogyi Pál őrnagy (mb.pk)
17. Népfelkelő Ezred-Székesfehérvár
(III. zászlóalj-Kaposvár)
A népfelkelő ezred a budapesti 29. népfelkelő ezreddel, a cs. és kir. 39. tartalékos ágyús üteggel (Varasd) a 109. népfelkelő gyalogdandárt alkotta. A mozgósítás első napja július 28-a volt. Az ezred a szerb frontra augusztus 11-én indult Székesfehérvárról, melyhez három nap múlva csatlakozott a kaposvári zászlóalj. Az ezred 1915 januárjától júliusig Magyarországon kiegészítésre és kiképzésre kerül, majd az olasz frontra helyezik. 1916 júniusától az alakulat a keleti fronton harcol, majd augusztustól Erdély felszabadításában vesz részt, a III. zászlóalj pedig a Románia elleni műveleteknek is tevékeny részese. A népfelkelő ezred 1918 novemberében oszlik fel.
Parancsnok:
1914. Fibich-Ribke Rezső ezredes
1914. nov. Neubauer őrnagy (mb.)
1915. Biffl Ferenc ezredes
1916. máj. 19- Zsenyei Árpád alezredes
-1917.jan.15 Berghammer alezredes
1917.jan. 15-1918.jun. 04. Urváry Lajos alezredes-ezredes
1917.okt-.okt 14-ig Wettengel őrnagy (mb. pk szabadsága alatt
1917.okt.16-nov.01. Gottesmann Alfréd őrnagy (mb. pk. szabadsága alatt)
1918.01.09. Gyurits őrnagy (ideiglenes pk.)
Forrás: A m. kir. 17-ik honvéd gyalog- és népfelkelő gyalogezredek története, Szerk: mákosfalvi Sipos Gyula, Sz.fehérvár 1938.